A zalaegerszegi 12 órás versenyhez nem lehet elég alázattal hozzáállni. Bármilyen mozgásról - nem feltétlenül sportra gondolok, akár sétáról - is legyen szó, 12 órán keresztül majdnem hogy folyamatosan csinálni bármit is fizikailag és szellemileg egyaránt megterhelő. Egy felkészült úszó számára is legfeljebb a táv első felére, de inkább harmadára korlátozódik a mozgás szeretetének érzése, eddig tarthat az a szakasz, amíg élményként jelentkezik a sebesség, a dinamika, a teljesítmény. A fél nap további, nagyobbik része azonban csak közvetetten szól az úszásról, valójában a lelkierő minden korábbi határnál távolabbra mutató próbája.
Zalaegerszegen a hossz-számlálás szerencsére a futóidő pillanatnyi állásának rögzítésével történik, ami kitűnő alapot ad a teljesítmények részletes kiértékelésére, amiből máshonnan meg nem alapozható következtetésekre juthatunk.
A jegyzőkönyv először korrekcióra szorul a több helyen észrevehetően pontatlan részidők, illetve az elrontott - más versenyzőhöz bejegyzett általunk, illetve hozzánk beírt mások által leúszott - hosszok miatt (nálam ebből kettő-kettő volt, melyek éppen kioltották egymást). Mindkét hiba szinte kiabál a jegyzőkönyvből, lehetetlen nem észrevenni, kivéve ha pl. utólag nem emlékszünk minden megállásunkra, vagy ha számtalan alkalommal igazgattuk meg, cseréltük le a szemüvegünket (nekem ez utóbbira egyszer sem volt szükségem, pedig egyetlen, lazára húzott pántú szemüveggel úsztam végig a kilenc és fél órát). Mindkét hiba egyszerű átlagolt becsléssel kielégítően korrigálható.
Az óránkénti összidőt az adott óra előtti, illetve az adott órában regisztrált utolsó részidő különbségeként számoltam, így lehet, hogy egy adott órához néhány másodperccel 60 percnél több idő is tartozhat.
.jpg)
Az általam megtett távolság 31.400 méter volt. A rajt és a kiszállásom között 9 óra 28 perc telt el, a tiszta úszóidő ebből 9 óra 12 perc. Ez alapján a bruttó óraátlagom 3.317, a nettó pedig 3.413 méter volt. A szünetek viszonylag pontos közelítése szintén megoldható, ha a szünettel érintett részidőből kivonjuk az ezt megelőző, ill. a következő részidők átlagát.
Összesen hat alkalommal álltam meg, ami bő tizenhat percet vett igénybe, ez átlagosan 900 méter megtételéhez lett volna elegendő. A megállások közül kettő tisztán, egy-egy pedig "olajcserével", illetve zuhanyzással egybekötött táplálkozásról szólt. Ezen kívül volt egy nagyon rövid magnézium-utánpótlás, legvégül pedig a térdgumim felvétele.
Az ezer méteres (úszó-) részidőim két lényeges dolgot mutatnak. Az egyik, hogy hiába kezdtem érzésem szerint egészen lomhán, az óra szerint ez az iram mégis sokkal erősebb volt a tervezettnél, ami hozzájárulhatott a későbbi krízisek mélységéhez. A másik, hogy az első ezremnél (16:16) még a legutolsó, már lábtempó nélkül úszott kilométerem (18:32) is csak 14%-al volt lassabb, azaz még a számok sem utalnak arra, hogy komoly állóképességi problémáim lettek volna.
Ami a részidőkből nem látszik, hogy ha a térdem nem adja fel a küzdelmet és végigmegyek a 12 órán, egészen biztosan csak 18 és fél, de inkább 19 perc körüli kilométerekre lettem volna képes. Ezzel éppen hogy 39 km fölé érkezhettem volna. Ennél többre a kilenc és fél órás prognózisom szerint nem lettem volna képes ezen a versenyen.
Az 50 méteres részidők grafikonján - ami tulajdonképpen a jegyzőkönyv grafikus kivonata - a piros értékvonalak a szüneteket jelzik. A fáradásom egyenletesnek tűnik, és ez érzésben is hasonlóan visszhangzott a vízben, a gyötrelmeket elsősorban a fájdalmak, és csak másodsorban a fáradalmak okozták.
.jpg)
