Ma végre elegendő időm volt napközben úszni egy nagyot - és napozni is - a csillaghegyi strandon, és a tegnapihoz hasonlóan ismét egy igazán jó hangulatú edzésen estem túl.
Négy részre daraboltam az edzést, a részek között körülbelül 30-40 perces szüneteket tartottam, melyeket a változóan felhős és napos időhöz igazodva szaunázással és napozással töltöttem.
Az első részt 400 méter bemelegítéssel nyitottam, melybe 100 méter hátúszást is belekeveredett. Majd a sorozatok közül egy 8 * 100 méteresre vettem rá magam, mert ez már legutóbb is nagyon feküdt nekem. Igaz, most egy kicsit változtattam rajta...
10 * 100 méter, indulási idők: 1:35
1:22
1:22
1:22
1:22
1:22
1:22
1:21
1:22
1:22
1:22
A negyedik-ötödik elem után egyszer csak "betört" a tüdőm, azaz mintha engedett volna a terhelésnek és innentől kezdve könnyebb volt a levegővétel, csökkent az oxigénvákuum, holott az iramból nem veszítettem. Ritka egy érzés, már nem is emlékszem, mikor jött elő utoljára, csak azt tudom, hogy ez egy jelzés a tüdőtől, hogy a terhelés ellenében egy "ellenállási vonalat" most feladott...
A hatodik száz után úgy éreztem, képes vagyok tartani végig az 1:22-ket, sőt, még rá is tudok húzni két százast a nyolc után, úgyhogy így is tettem. Nagyon jól esett az egész, de utána a pihenés is jól jött, mert elég sokat kivett belőlem ez a sorozat.
A második felvonást 400 méter laza és tiszta gyorssal kezdtem, majd egy 1 * 400 + 2 * 200 méter es kis sorozattal folytattam:
1 * 400 + 2 * 200 méter, indulási idők: 6:05, 3:05
5:51
2:52
2:49
Ez is kellemesen hatott, bár itt most nem tettem annyira oda magam, mint a százasoknál.
Ezt követően pihenő, újabb 400 méter bemelegítés, majd úgy határoztam, nekiesek egy négyszáz méteres időmérésnek. Elég régen mértem már négyszázat úgy, hogy egyéni rekorddöntésre pályáztam volna, és bár már nem voltam friss, de úgy éreztem, tüdőből mindenképpen bírni fogom a hajtást, aztán hogy izomból mire megyek, azt majd meglátjuk...
Nem a legerősebb tempóban kezdtem, de elég rendesen ütöttem a vizet, az utolsó két hosszt már kissé erőlködve, de még messze nem versenyizgalom-szerűen tettem meg és értem falat. Az időm a felkészülés ezen fázisában rendkívül jónak mondható 5:31 lett, amely 25-ös medencére átszámolva 5:27-et, 50-esre pedig 5:34-et jelentene. Ismerve a korábbi és majdani versenykörülményeket - teljes kipihentség, rajtköves indulás, magas adrenalin-szint, hajrázás - ez alighanem 5:30 körüli szint lehet, amely éppen a kitűzött elégedettségi küszöbszintem. Remélem azért, hogy ennél jobb időt fogok úszni augusztus 30-án, szombat reggel.
A következő szakaszt újfent 400 méter bemelegítés nyitotta (benne 100 méter hátúszás), és jött az első sprintgyakorlat... 33 méteres medence révén ez a sprintsorozatokra alkalmasabb, mint az 50-es, ezért is döntöttem úgy, hogy ha már itt vagyok ma, ezt az alkalmat nem hagyom ki.
12 db 1 percre induló 1 hossz sprinteket úsztam, órával pontosan nem mértem ugyan, de a benyúlásoknál láttam, hogy mindegyik 20-21 mp-es hossz volt. A vége felé éreztem, hogy az indulási időt egy kicsit rövidebbre vettem, mint ami optimális lett volna, és ezt a pulzusom is jól jelezte, amely a majdnem 40 mp-es pihenőidő végén még mindig 130 körül volt (az elején 180 felett...). Azt hiszem, legközelebb a sprinteknél 60 mp-es pihenőkkel operálok majd, akár 33-as, akár 50-es medencében gyakorlok.
Levezetésképpen 200 méter laza gyorssal zártam. Egyre jobban érzem a levezetés szükségességét, mert azon alkalmakkor, amikor lelazítom magam, a kellemes eltelítő fáradtságon kívül semmi egyéb bajom nincs, egyetlen tagom sem fáj, akárhogy is megterheltem magam.
Ma 4.400 métert úsztam, 200 méter hátúszással, és soha ne legyen rosszabb hangulatom és kedvem az úszás előtt, alatt és után...
