Ma délután egy igen rövid, de kitűnő hangulatú edzésben részesítettem magam. Mindössze háromnegyed órám volt úszni, de ezt megpróbáltam tartalmasan eltölteni.
A medence 33 méteres.
400 méter bemelegítés után - melybe 100 méternyi hátúszást is kevertem - most egy 8*100-as sorozat mellett tettem le a voksot.
Az első két százas után már nagyon elgyötörten éreztem magam, de mentem tovább, mindenképpen le akartam gyűrni ezt a sorozatot. Végig nagyon jó időket sikerült tartanom, de ezért nagy erőket kellett mozgósítanom a sorozat második felében.
8 * 100 méter, indulási idők: 1:35
1:18
1:20
1:20
1:22
1:21
1:21
1:22
1:22
A végén tüdőből teljesen kész voltam, úgy lihegtem, mint egy kutya. Kellett pár perc, míg újra életképes lettem.
Ekkor újramelegítettem 200 méterrel, majd egy kis sorozatra vetemedtem, szintén nagyon rövid pihenőkkel.
1 * 400 + 2 * 200 méter, indulási idők: 6:05, 3:05
5:49
2:48
2:49
Itt már teljesen elkészültem minden erőmmel, szinte mindent kivett belőlem ez a két sorozat. Ez tulajdonképen elkeserítő is lehetne, hogy csak ennyit bírok, de azt is tudom, hogy nem holnapra kell a legjobb formámban lennem. Visszaemlékeztem arra, hogy a télen egy ilyen megterhelés mintha nem vett volna ki ennyit belőlem, - talán ez a korosodás jele? De aztán arra gondoltam, az "öregedést" ebben a korban is csak annyira szabad észrevennem, amennyire még nem leszek nevetséges a mondjuk húsz évvel későbbi önmagam szemében...
A végére 400 méter levezetés jutott, amelybe szintén beszerveztem három hossz hátúszást.
Így a napi össztáv 2.600 méter volt, 200 méter hátúszással, és ugyanolyan jó hangulatban hagytam el az uszodát, mint ahogy ide érkeztem.
