Ami ma történt, azt még most, órákkal később is alig akarom elhinni.
Június-július katasztrófális hónapok voltak, alig voltam vízben. Sem júniusban, sem júliusban idáig nem értem el a 40 km-t összesítésben. Az edzéseim sajnos nem rendszeresek, nem tudtam komolyan előre tervezni az elfoglaltságaim miatt. Úgy éreztem az elmúlt hetekben - és ebben az időmérések megerősítettek -, hogy a közepesnél is gyengébb kondiban vagyok és fizikai állapotom alapján nem csak hogy alkalmatlan vagyok az eredeti terveim megvalósításához, de még egy elfogadható szint eléréséhez is sokkal jobb állapotban kellene lennem.
Két bíztató jel volt csak, amit az utóbbi két hónapban történt, de egyik sem olyan markáns, hogy bármi reményt is alapozhattam volna rájuk. Az egyik a június elején megdöntött 3 km-es rekordom, amikor ugyan életemben először 45 percen belülre kerültem (44:43), ám ez a BÁ-ig előírt célomtól (43:30) még nagyon messze volt. A másik pedig a Fűzfői Átúszáson elkövetett 45:08-as időm, ami ugyan sokkal jobb, mint a tavalyi, és a célomat is majdnem elértem vele, ám kiszámíthatatlan, hogy a különbségből mennyit tett ki a teljesítményem javulása, illetve az úszópálya kisebb rövidülése és az idén egészen ideális körülmények.
A tegnapi Balaton-átúszás távja után ma tervben volt egy újabb BÁ mérés, ám nem tudom, miért, mégis inkább egy 3 km-es időmérés mellett döntöttem. A medence 25 méteres volt, az alkalom pedig délutánra esett.
Érdekes módon mozgás közben semmilyen szinten nem érződött az egy nappal korábbi komolyabb terhelés.
A célom a 45 perc megközelítése, a még elégséges határérték pedig 46 perc volt. Ennél sokkal jobbra nem lett volna alapom számítani.
500 méter bemelegítéssel kezdtem, benne 4 hossz hátúszással, de kedvem szottyant egy kis napozáshoz, ezért egy negyed órára kifeküdtem a napra. Ezután visszamentem, még kétszázzal újramelegítettem, majd megkezdődött a küzdelem az órával.
Húztam rendesen a vizet, és nem éreztem, hogy túlhajszolom magam, de kétszáznál az órámra nézve (2:50) biztos voltam benne, hogy ebbe az iramba rövidesen belepusztulok. 400-nál már nem voltam ebben ennyire biztos, de még mindig fogalmam nem volt, meddig bírom ezt a tempót, és hogy nem kellene-e a biztonság kedvéért visszavenni valamennyit.
Mentem, mentem, és nem jött a nagyhalál, bár abban, hogy nem is fog, egy pillanatig nem lehettem biztos, hiszen nagyon a határértéken toltam. Az ezres részidőm olyan jó volt, hogy azonnal tudtam, hogy elég két 15 perces kilométert úsznom és már úgy is belül vagyok az eddigi rekordomon (most már egyértelmű célom volt ennek megdöntése).
1.500 méter előtt számolgattam a lehetséges részidőt, és rájöttem, hogy ha nem veszítek a sebességből, meg fogom dönteni ezen a távon a rekordomat... Aztán ez meg is történt, 3 másodperccel gyorsabb voltam idáig, mint bármikor korábban.
És még ekkor sem volt semmilyen jel arra, hogy lassítsak. Két kilométernél - amelynél szintén megdőlt az addigi legjobb időm, tíz másodperccel - még mindig bíztam benne, hogy talán végig tudom vinni ezt az iramot, és akkor egészen kitűnő idővel végezhetek. Két és félnél már biztosnak látszott, hogy a 44 perces álomhatárt is áttöröm, de még erre az iramra is rá tudtam egy picit pakolni, és nem tudom eléggé szavakba foglalni azt, hogy milyen volt látni, hogy több, mint egy perccel, pontosan 67 másodperccel jobbat úsztam, mint valaha.
| részidők | |||
| táv | úszóidő | 500 m | 1.000 m |
| 500 m | 0:07:18 | 0:07:18 | 0:14:39 |
| 1.000 m | 0:14:39 | 0:07:21 | |
| 1.500 m | 0:21:52 | 0:07:13 | 0:14:27 |
| 2.000 m | 0:29:06 | 0:07:14 | |
| 2.500 m | 0:36:23 | 0:07:17 | 0:14:30 |
| 3.000 m | 0:43:36 | 0:07:13 | |
Eszembe jutott, amikor alig egy éve még mennyire örültem annak, amikor először sikerült 47 perc alá vinnem ezt a távot, mostanra pedig már azon is több, mint 3 percet javítottam.
De ami az egészben a leginkább döbbenetes volt, hogy az utóbbi idők hektikus, nehezen minősíthető és nagyon kevés számú edzései ellenére fogalmam sincs, hogy honnan, de képes voltam egy olyan időt úszni, amely gyakorlatilag (mindössze 6 mp híján) egyenlő az eredeti, az edzéstervben szereplő célidővel.
Nem tudom, erre van-e értelmes magyarázat, - vagy már a lehetetlenben is érdemes hinnem?...
A napi össztáv 3.700 méter volt, 100 méter hátúszással.
Bár ez az idő közvetlenül semmit nem jelent a Balaton-átúszásra, ám megfelelő körülmények - szél- és hullámmentesség - esetén úgy érzem, van már rá alapom, hogy elképzelhetőnek tarthassak egy nagyszerű időeredményt.
