Úszás 2008-

Az idei első üveggolyós úszást, amely eredetileg a jövő hét végére volt időzítve, a csongrádi verseny miatt előre kellett hoznom erre a hosszú hétvégére. Mondhatnám, hogy stílusosan éppen a munka ünnepére, de őszintén szólva csak azért, mert csak ekkor volt rá időm... Ugyanígy előbbre kell időzítenem a következő távolsági úszásomat is, amelyet két hét múlva kell megejtenem, mivel az azt követő hétvégén egy 24 órás, 100 km-es teljesítménytúrát igyekszem majd túlélni, amely után néhány napig valószínűleg nagy lelkierő kell majd ahhoz is, hogy elmenjek kenyérért a pékségbe.

Az előző nap jöttem rá, hogy a tervezett kétszeres Balaton-átúszás távra azért fejben is fel kellene készülni, mert annál ez nagyobb terhelés, mintsem hogy úgy vágjak neki, mint egy szokásos edzésnek.

Kora reggeli kezdéssel számoltam, azonban nem keltem fel időben, így elegendő üzemanyagot sem tudtam magamhoz venni. Egy tejeskávé, két banán és egy Balaton-szelet próbálta megkísérelni a lehetetlent, közel három órán keresztül tápanyagot biztosítani a szervezetemnek. Mint kiderült, a szükséges energia valóban több volt, mint amennyivel elláttam magam előzetesen, mégis meglepően sokáig bírtam ennyivel is.

Az előzetes elvárásom a jelenlegi formámra való tekintettel annyi volt, hogy 16:30-on belül tartsam a kilométereimet, de legrosszabb esetben sem mehetnek túl a 17 percen. A 10.400 méter közben természetesen a 10 km-es részidő is érdekelt, ez ugyanis a nagyatádi Cetrend úszás távja, amelyet adott alkalommal majd 2 óra 40 percen belül szeretnék teljesíteni. Ez 16 percen belüli ezreket kíván, amit csúcsformában azt gondolom, tudnék is hozni.

100 méter bemelegítés után nyugodt iramban kezdtem, de kellett ezer méter, mire valóban kilazultak a tagjaim és eléggé hozzáidomultak a vízhez. 2.500-ig viszonylag könnyen ment a dolog, ekkor viszont rekeszizom görccsel kellett bajlódnom néhány száz méterig. 3.000-től azonban ez teljesen elmúlt, és kezdtem egyre jobban érezni magam, és egészen 8.500-ig nagyon élveztem az úszást, minden rendben volt. Ezen a ponton hirtelen erős jelzés érkezett belülről, hogy elfogyott az energia és ha nem pótlom, akkor vissza kell vennem a húzóerőből. Innentől kezdve már inkább erőlködés jellege volt a dolognak, már nem esett jól az úszás, de ez természetesen nem befolyásolt abban, hogy végigússzam a távot.

Ami viszont közbeszólt 9.700 méternél, az egy érdekes jelenet volt: hirtelen belecsaptam a sávelválasztó kötélbe. Ez meglepett, mert egészen addig csak akkor érintettem úszás közben, amikor előznöm kellett. Felnéztem a vízben, és láttam, hogy ívelt a kötél, aztán kiderült, hogy azért, mert beengedték a vízbe a végét, hogy a másik oldalon feltekerjék a nemsokára kezdődő vízilabda edzés miatt.
Ez annyira kizökkentett az úszásból, hogy úgy döntöttem, hogy 10 km-ig még mindenképpen elmegyek, de tovább nem. A következő háromszáz méteren az éppen vontatás alatt lévő köteleket kellett kerülgetnem, emiatt csúsztam ki a 17 percből.

Azt hiszem, ma zavartalan úszás és megfelelő energiabevitel mellett is legfeljebb egy-két perccel tudtam volna jobb időt elérni. A dupla Balaton-átúszás távjával 2 óra 53 perc alatt végeztem volna, ami nyílt vízen kb. 3 óra 3-5 perc lett volna. Ez nagyon messze van attól, amennyi szükséges lenne a négyszeres táv 6 órán belüli teljesítéséhez.

A mai napon 10.100 métert hagytam magam mögött.