Ma kivételesen délután volt lehetőségem az úszásra. Legszívesebben mindig délután vagy este úsznék, csak sajnos ez nem kívánságműsor...
Tegnap valahogy olyan érzésem kezdett lenni minden előzmény nélkül, hogy kezdem nagyon unni már azt a nyűglődést, amely a fülgyulladásom óta tart, hogy még mindig nagyon le vagyok maradva az azt megelőző formámtól. Elszántam magam egy időmérésre 400-on vagy 1.000-en, amely során cél, hogy felzárkózzam végre a legjobb időmhöz, vagy legalábbis már csak karnyújtásnyira legyek tőle.
25 méteres medencében úsztam.
Éppen ezért az 500 méter bemelegítés közben ki is választottam a 400 méteres távot és nagy elszántsággal vágtam neki az időmérésnek. Nem éreztem igazán erősnek magam, de mindenképpen jobb állapotban voltam, mint a betegségem után bármikor. Nem tudtam volna megtippelni, hogy mit úszok, csak azt éreztem, hogy ez nem lehet rosszabb, mint a múltkori 5:35.
Hát nem is lett rosszabb, 5:28-nál fogtam partot, ez mindössze 3 mp-el marad csak el a legjobb időmtől, ami belül van azon a bizonyos karnyújtáson. Az időmérést 100 méter levezetés, majd egy kis szünet követte.
Ezután 500 méter újramelegítés, 500 méter folyamatos hátúszás nem szabályos fordulókkal (partfogással), 500 méter hosszonként váltott pillangó és gyors, és 500 méter laza gyors átvezetés következett a közben elhatározott 1 km-es időméréshez.
3.000 méter úszást követően tehát egy újabb próba előtt álltam.
Sajnos a részidő memóriás órám otthon maradt, így az uszodai másodperces futóóráról tudtam csak leolvasni az 500-as részidőt és a teljes táv idejét is. Eszerint 7:17-es első 500-at úsztam, ami kissé elkeserített, tekintettel arra, hogy elég rendesen odapakoltam magam, és két hónapja különösebb gondot nem okozott az, hogy 7 percen belül járjak féltávnál. Ekkor azonban elkezdtem nem foglalkozni azzal, hogy még 500 méter van hátra, a végletekig szétúsztam magam úgy, mintha csak 100 lenne, aztán megint 100, és így tovább. A vége 14:27 lett, azaz 7:10-es befejező 500-al zártam.
Ez a legjobb időm az utóbbi egy hónapban, és már csak 14 másodperccel rosszabb, mint amire valaha képes voltam.
Viszont annál elkeserítőbb arra gondolni, hogy az edzéstervem szerint már kerek 14 percnél kellene járnom, és talán tartanék is itt, ha...
De sajnos nincs semmi ha.
500 méter váltott hát- és gyorsúszással zártam a napot.
A napi össztáv 4.500 méter volt, 1.400 méter időméréssel, 750 méter hátúszással és 250 méter pillangóval.
Jó érzésekkel tölt el, hogy hosszú idő - több, mint másfél hónap - után sikerült újra pozitívba fordítanom az össztávolság-egyenlegemet az edzéstervemben előírthoz képest annak ellenére is, hogy a tervezettnél egy alkalommal kevesebbszer voltam úszni.
A bal fülemre még mindig csak kb. 80%-osan hallok, úgyhogy jövő szombatra bejelentkezek a fül-orr-gégészetre. Ami ott történik majd, az nem csak a csongrádi verseny előtti hétre tervezett felkészülést veszélyeztetheti, de akár magát a részvételemet is, amennyiben elkerülhetetlen lesz az újabb fülfelszúrás. Mindenesetre a következő héten úgy kell edzenem, mint akit kergetnek, mert lehet, hogy ez az egy hét áll majd csak rendelkezésemre a felkészüléshez.
De nem tudok most ezzel igazán foglalkozni fejben, mert még az uszodába sem lenne kedvem lemenni ilyen gondolatok mellett. Most az a dolgom, hogy a kontrollig hátralévő alkalmakon teljesen kicsináljam magam, és csak erre koncentrálhatok, vagy hagyni az egészet a fenébe.
Félmunkának nincs most értelme.
Tegnap valahogy olyan érzésem kezdett lenni minden előzmény nélkül, hogy kezdem nagyon unni már azt a nyűglődést, amely a fülgyulladásom óta tart, hogy még mindig nagyon le vagyok maradva az azt megelőző formámtól. Elszántam magam egy időmérésre 400-on vagy 1.000-en, amely során cél, hogy felzárkózzam végre a legjobb időmhöz, vagy legalábbis már csak karnyújtásnyira legyek tőle.
25 méteres medencében úsztam.
Éppen ezért az 500 méter bemelegítés közben ki is választottam a 400 méteres távot és nagy elszántsággal vágtam neki az időmérésnek. Nem éreztem igazán erősnek magam, de mindenképpen jobb állapotban voltam, mint a betegségem után bármikor. Nem tudtam volna megtippelni, hogy mit úszok, csak azt éreztem, hogy ez nem lehet rosszabb, mint a múltkori 5:35.
Hát nem is lett rosszabb, 5:28-nál fogtam partot, ez mindössze 3 mp-el marad csak el a legjobb időmtől, ami belül van azon a bizonyos karnyújtáson. Az időmérést 100 méter levezetés, majd egy kis szünet követte.
Ezután 500 méter újramelegítés, 500 méter folyamatos hátúszás nem szabályos fordulókkal (partfogással), 500 méter hosszonként váltott pillangó és gyors, és 500 méter laza gyors átvezetés következett a közben elhatározott 1 km-es időméréshez.
3.000 méter úszást követően tehát egy újabb próba előtt álltam.
Sajnos a részidő memóriás órám otthon maradt, így az uszodai másodperces futóóráról tudtam csak leolvasni az 500-as részidőt és a teljes táv idejét is. Eszerint 7:17-es első 500-at úsztam, ami kissé elkeserített, tekintettel arra, hogy elég rendesen odapakoltam magam, és két hónapja különösebb gondot nem okozott az, hogy 7 percen belül járjak féltávnál. Ekkor azonban elkezdtem nem foglalkozni azzal, hogy még 500 méter van hátra, a végletekig szétúsztam magam úgy, mintha csak 100 lenne, aztán megint 100, és így tovább. A vége 14:27 lett, azaz 7:10-es befejező 500-al zártam.
Ez a legjobb időm az utóbbi egy hónapban, és már csak 14 másodperccel rosszabb, mint amire valaha képes voltam.
Viszont annál elkeserítőbb arra gondolni, hogy az edzéstervem szerint már kerek 14 percnél kellene járnom, és talán tartanék is itt, ha...
De sajnos nincs semmi ha.
500 méter váltott hát- és gyorsúszással zártam a napot.
A napi össztáv 4.500 méter volt, 1.400 méter időméréssel, 750 méter hátúszással és 250 méter pillangóval.
Jó érzésekkel tölt el, hogy hosszú idő - több, mint másfél hónap - után sikerült újra pozitívba fordítanom az össztávolság-egyenlegemet az edzéstervemben előírthoz képest annak ellenére is, hogy a tervezettnél egy alkalommal kevesebbszer voltam úszni.
A bal fülemre még mindig csak kb. 80%-osan hallok, úgyhogy jövő szombatra bejelentkezek a fül-orr-gégészetre. Ami ott történik majd, az nem csak a csongrádi verseny előtti hétre tervezett felkészülést veszélyeztetheti, de akár magát a részvételemet is, amennyiben elkerülhetetlen lesz az újabb fülfelszúrás. Mindenesetre a következő héten úgy kell edzenem, mint akit kergetnek, mert lehet, hogy ez az egy hét áll majd csak rendelkezésemre a felkészüléshez.
De nem tudok most ezzel igazán foglalkozni fejben, mert még az uszodába sem lenne kedvem lemenni ilyen gondolatok mellett. Most az a dolgom, hogy a kontrollig hátralévő alkalmakon teljesen kicsináljam magam, és csak erre koncentrálhatok, vagy hagyni az egészet a fenébe.
Félmunkának nincs most értelme.
