Ma egy kicsit meg lett kavarva a napom, és rá is segítettem azzal, hogy elfelejtettem indulás előtt reggelizni.
Így amíg eljutottam bringával az uszihoz (13,5 km), szépen-lassan, de teljesen el is múlt a vércukorszintem... Majdnem hogy nekiestem az előtérben található csokiautomatának és gyorsan betámasztottam egy bounty-szeletet, hogy legalább az öltözőig eljussak... Szerencsére valamivel gyorsabban hatott, mint bármelyik fájdalomcsillapító, amit az elmúlt hetekben szedtem, és hatásosabb is volt azoknál.
Nem volt túl sok időm úszni, de azt megpróbáltam kihasználni rendesen. 400 méter bemelegítővel kezdtem, majd jött is a 15 percnyi sprintgyakorlat, 40 mp-es pihenőkkel. 25 méteres medencében voltam, de emiatt még nem mertem beljebb húzni a 36 mp-es szintidőt (mivel a bukóforduló gyorsít az 50-es medencéhez képest), hiszen tudtam, még gyenge lehetek ehhez.
Nem könnyen, de minden sprintnél hoztam az időt, bár az utolsó kettőre már nagyon elfogytam, elsősorban lábbal. A teljes sprinttáv 600 méter volt (12 * 2 hossz).
Aztán 200 méter átvezető mozgás után 3 km-t szerettem volna időre úszni és neki is kezdtem. Az első ezret ehhez kimért iramban toltam, de ekkor jöttem rá, hogy az egész már nem fér bele az időmbe, úgyhogy ezernél meg is álltam. 15:18 lett. Majd a következő 300 méter laza úszás közben eldöntöttem, hogy megyek még egy ezret, teljes erőből, hogy lássam, mennyit jelentettek a múlt heti, újrakezdett edzések.
Kerek 6 perces első 400 után 800-on 11:55-ön álltam, de ekkor megint rohamszerűen elfogyott a tápanyag a véremből (legalábbis gyorsan kialakult ez az érzés), úgyhogy 14:58-nál értem partot.
Ezt az időt átkonvertáltam 50 méteres medencére, és 15:16-ot kaptam.
Nem sokat mozdultam előre, hiszen a legjobb 5 km-em ezres átlagához képest kerek egy perc pluszt mértem a múlt héten, amikor időre úsztam ezt a távot, most pedig a legjobb ezremtől 45 mp-el maradtam el.
A napot 100 méter levezetéssel zártam.
A napi össztáv 3.600 méter volt.
Tudtam, hogy nehéz lesz az, hogy oda jussak, hogy újra az eredeti célommal foglalkozhassak, de ez most szinte elérhetetlennek látszik, olyan sokat kell még javulnom ahhoz, hogy az egy hónappal ezelőtti formám visszanyerjem.
Mindegy, ez van, most jöjjön a következő nap, és a sprinteken van a hangsúly a következő két hétben. Ha azok sem segítenek eleget, akkor már tényleg elég okom lesz tanácstalannak lenni.
A bal fülemmel egyébként elkezdtem hallani. Ez egészen pontosan annyit tesz, hogy ha befogom a jobbat, nem vagyok már olyan süket, mint az ágyú. Nagyon tompán és árnyékoltan, de hallok valamit a ballal is. Viszont ez a kevés is nagyon sokat segít a térhallásomon.
A múlt csütörtöki kontrollon elmondták, hogy a felszúrás helye már összeforrt, orvosi jóváhagyással is úszhatok, de még van a dobhártyám mögött némi anyag, amit gyakori nyomásváltoztatással (pl. erőteljes orrfújás) fel kellene habosítani, hogy aztán ki tudjon szabadulni a fülkürtön keresztül. Most ezen vagyok.
Még arról is szó volt, hogy ha két héten belül nem jön teljesen rendbe a hallásom, akkor valamit megint tenni kell (egyértelműen újbóli felszúrás és a genny leszívása), ami természetesen újra partra vetne bizonyos ideig...
