Ma reggel elmentem egy ismerős specialista magánrendelésére. Amire számítottam és már vártam is, felszúrta a fülem és leszívta a dobhártya mögött felgyülemlett anyagokat. A kifakadás okozta perforáció a dobhártya felső részén volt, ezért csak fekvő helyzetben és csak egy ideig ürült a váladék a fülemből. A mostani metszés az alsó szélen történt. A dobhártya eléggé megvastagodott a gyulladás óta, ezért gyorsan be is fog záródni a lyuk, sajnos gyorsabban, mint ahogy számítani lehet arra, hogy a gyulladás okozta váladéktermelődés elmúlik.
A hallásom várhatóan még hetekig nem áll helyre, a tegnap elfogyott antibiotikum helyett újat kaptam, amelyet legalább egy hétig szedek majd. Az orvos a keddi kontrollon tud majd valamennyire is jósolni az akkori állapotomból arra, mire számíthatok a következő napokban és hetekben, és az úszással kapcsolatban sem kívánt addig még semmit sem mondani, de tudja, hogy ez nekem mennyire fontos (nyilván csak az egészségem után), nagyon empatikus, és ez nagyon jólesik nekem, ettől megnyugodtam.
Az idő előrehaladtával az úszást illetően a soproni felkészülésben már nem is gondolkodom, a vágyam ezen már túlhaladt, most csak annyi, hogy szeretném, ha Sopronban már tudnék szabadon úszni.
A hallásom várhatóan még hetekig nem áll helyre, a tegnap elfogyott antibiotikum helyett újat kaptam, amelyet legalább egy hétig szedek majd. Az orvos a keddi kontrollon tud majd valamennyire is jósolni az akkori állapotomból arra, mire számíthatok a következő napokban és hetekben, és az úszással kapcsolatban sem kívánt addig még semmit sem mondani, de tudja, hogy ez nekem mennyire fontos (nyilván csak az egészségem után), nagyon empatikus, és ez nagyon jólesik nekem, ettől megnyugodtam.
Az idő előrehaladtával az úszást illetően a soproni felkészülésben már nem is gondolkodom, a vágyam ezen már túlhaladt, most csak annyi, hogy szeretném, ha Sopronban már tudnék szabadon úszni.
