Ma valahogy elég ólmosnak éreztem a tagjaimat, szerintem nem pihentem még ki eléggé az elmúlt napok távjait, és még nem is akklimatizálódtam a hosszútávú edzésekhez.
Az első kétezer méter nyugodt csordogálás volt, mert elég nagy mozgás volt a sávban, és várnom kellett egy csendesebb időszakra, amikor a terv szerinti 400 méteres mérést elkezdhettem.
Ahogy azonban az alkalom eljött, nem haboztam.
Az elejét igyekeztem megtolni, ahogy csak lehet, de már 50-nél zavaró erőtlenséget éreztem először a lábtempómban, majd a húzásomban is. Ha hosszútávon mértem volna időt, ez valószínűleg nem jön elő, de a 400-hoz szükséges iram ezt már kihozza. 150-nél bevillant az is, hogy le kellene állnom, mert esélytelen, hogy jó időt ússzak, ha pedig így van, akkor nincs értelme az egésznek. De a kíváncsiság, hogy ez mégis milyen iram, nem hagyott nyugodni, megpróbáltam erőlködve is, de tartani a lépést. 250 körül mintha valami erő visszatért volna belém, de ez csak egy enyhe és rövid ideig tartó érzés volt. Aztán végül célba értem, és 5:25-öt mutatott az óra.
Furcsa volt, mert különösebben nem voltam oda a tudattól, hogy 25-ös medencében soha nem úsztam még ilyen időt (1 mp-et javítottam az eddigi legjobbon), inkább csak csodálkoztam azon, hogy a szenvedés ellenére ilyen idő csúszott ki. Ezt az 5:25-ös gyorsot tehát éppen elértem, de tudom, ennél - a több forduló miatt - másodpercekkel többet ér 25-ös medencére számítva a Nyíregyházán úszott 5:26.15 (a teljesítmény százalék számítás szerint egészen pontosan 5:18.95-öt).
Jó érzés, hogy nem éppen erőm teljében is képes voltam hozni a célidőt, ugyanakkor látom azt is, hogy a felkészülés vége felé kitűzött 5:14 (álmaimban pedig az 5:10), illetve az 1.000 méter célideje is (13:45) most még a lélegzetemet is elállítja, egyelőre bőven túlmutatnak a jelenlegi képességeimen, de annyira, hogy még fejben sem foglalkozok velük, mert csak nyomasztanának. Ezekről az időkről jelenleg még olyan érzésem támad, mintha nem is nekem kellene elérnem őket, annyira irreálisan hangzanak és elképzelhetetlennek tűnnek.
Az időmérést követően 500 méter hát és laza gyors hosszok váltakozva, majd ugyanennyi folyamatos, de nem szabályos fordulós hátúszás következett. Legvégül 1.100 méter távgyűjtögetéssel zártam. Ez utóbbinál és a bevezető kilométerek során folyamatosan a kartempómra koncentráltam, minden karmozdulatra külön is odafigyeltem.
A napi táv 4.500 méter volt, ebből 750 méter hátúszás.
E héten egyszer - szombaton - ugyan még lejutok uszodába, de ez most elsősorban egy barátommal való beszélgetés helyszíne lesz, érdemleges úszásra nem vetemedek.
Jelenleg 20,9 km-nél tartok, ez az origótól kezdődően az e hét végéig tervezettnél 600 méterrel több, és mivel az első két időmérést hoztam, az első két hét után nincs lemaradásom.
Az első kétezer méter nyugodt csordogálás volt, mert elég nagy mozgás volt a sávban, és várnom kellett egy csendesebb időszakra, amikor a terv szerinti 400 méteres mérést elkezdhettem.
Ahogy azonban az alkalom eljött, nem haboztam.
Az elejét igyekeztem megtolni, ahogy csak lehet, de már 50-nél zavaró erőtlenséget éreztem először a lábtempómban, majd a húzásomban is. Ha hosszútávon mértem volna időt, ez valószínűleg nem jön elő, de a 400-hoz szükséges iram ezt már kihozza. 150-nél bevillant az is, hogy le kellene állnom, mert esélytelen, hogy jó időt ússzak, ha pedig így van, akkor nincs értelme az egésznek. De a kíváncsiság, hogy ez mégis milyen iram, nem hagyott nyugodni, megpróbáltam erőlködve is, de tartani a lépést. 250 körül mintha valami erő visszatért volna belém, de ez csak egy enyhe és rövid ideig tartó érzés volt. Aztán végül célba értem, és 5:25-öt mutatott az óra.
Furcsa volt, mert különösebben nem voltam oda a tudattól, hogy 25-ös medencében soha nem úsztam még ilyen időt (1 mp-et javítottam az eddigi legjobbon), inkább csak csodálkoztam azon, hogy a szenvedés ellenére ilyen idő csúszott ki. Ezt az 5:25-ös gyorsot tehát éppen elértem, de tudom, ennél - a több forduló miatt - másodpercekkel többet ér 25-ös medencére számítva a Nyíregyházán úszott 5:26.15 (a teljesítmény százalék számítás szerint egészen pontosan 5:18.95-öt).
Jó érzés, hogy nem éppen erőm teljében is képes voltam hozni a célidőt, ugyanakkor látom azt is, hogy a felkészülés vége felé kitűzött 5:14 (álmaimban pedig az 5:10), illetve az 1.000 méter célideje is (13:45) most még a lélegzetemet is elállítja, egyelőre bőven túlmutatnak a jelenlegi képességeimen, de annyira, hogy még fejben sem foglalkozok velük, mert csak nyomasztanának. Ezekről az időkről jelenleg még olyan érzésem támad, mintha nem is nekem kellene elérnem őket, annyira irreálisan hangzanak és elképzelhetetlennek tűnnek.
Az időmérést követően 500 méter hát és laza gyors hosszok váltakozva, majd ugyanennyi folyamatos, de nem szabályos fordulós hátúszás következett. Legvégül 1.100 méter távgyűjtögetéssel zártam. Ez utóbbinál és a bevezető kilométerek során folyamatosan a kartempómra koncentráltam, minden karmozdulatra külön is odafigyeltem.
A napi táv 4.500 méter volt, ebből 750 méter hátúszás.
E héten egyszer - szombaton - ugyan még lejutok uszodába, de ez most elsősorban egy barátommal való beszélgetés helyszíne lesz, érdemleges úszásra nem vetemedek.
Jelenleg 20,9 km-nél tartok, ez az origótól kezdődően az e hét végéig tervezettnél 600 méterrel több, és mivel az első két időmérést hoztam, az első két hét után nincs lemaradásom.
