Ma - vasárnap lévén - rendkívüli módon lejutottam az uszodába. Rám is fért, mert a múlt heti versenyt, az esti fürdéseket és a napokban gyakori esőzéseket nem számítva az elmúlt két héten mindössze kétszer lettem vizes.
A medence 25 méteres volt.
A célom egyértelműen egy 5 km-es időmérés volt a debreceni klub 2-es számú "projektje" keretében, amelyet már egyszer lemértem januárban, azonban nem voltam túl elégedett a teljesítményemmel.
Egyéb motivációk mellett szerettem volna a klub elnöke, dr. Rentka László 1:16:39-es remek idejét, vagy annál esetleg néhány másodperccel jobbat elérni. Ehhez 15:19-es kilométer átlagot kellett volna hoznom, amely egy pillanatig nem tűnt egyértelműen reális elvárásnak magammal szemben.
A tervem az volt, hogy erős iramban kezdek, az első két kilométeren másodperceket sem engedve a 15 perces kilométerekből, és az itt felhalmozott időtartalékot lassan és apránként leadva hozni a tervezett időt.

Hát 300 méter bemelegítés után belekezdtem, de legnagyobb bosszúságomra 5, azaz öt alkalommal is meg kellett állnom néhány másodpercre, mert szivárgott a szemüvegem. Éppen az első kilométernél sikerült végre úgy az arcomba illeszteni, hogy onnantól kezdve már nem volt vele gond. Emiatt viszont a terv máris bukott, csak 15:14-nél fordultam rá a táv hátralévő részére.
Ami megnyugtatott, az az, hogy a tüdőm szinte meg sem érezte az iramot, mintha csak sétáltam volna, és a kartempómmal is nagyon lazán operáltam, szinte csak ingáztattam előre a mancsaimat mindenféle különleges erőfeszítés nélkül. Nagyon lazán ment az úszás!
És az első kilométer után a második is nagyon egyszerű volt, itt már semmi zavaró tényező nem szólt bele a dologba, és a kerek 15 perc meg is lett. De még itt sem éreztem semmi fáradtságot. A harmadik ezres - amelyet döntőnek éreztem - ráadásul 15 percen belüli volt, és itt már gyors fejbenszámolás után valami egészen nagyszerű kis idő kezdett el lebegni a szemeim előtt...
                5 000 méteres időmérés, részidők:

                    1 km    15:14   (15:14)
                    2 km    30:14   (15:00)
                    3 km    45:12   (14:58)
                    4 km  1:00:11   (14:59)
                    5 km  1:14:58   (14:47)Mentem azonban tovább még 200 métert, hogy a medencés BÁ időm is megdöntsem, ám nagy hirtelen - egyetlen hossz alatt - olyan erős rekeszizomgörcs jött elő, hogy a karom sem tudtam teljesen kinyújtani, és egészen borzalmas 3:09-es 200 métert tolva 1:18:07-nél fogtam talajt. Ha lett volna még 200 méter, amit le kellett volna úsznom ebben az iramban, az egészen biztosan nem ment volna, keresnem kellett volna egy vitorlást...

A napi össztáv 5.500 méter volt.

Most hihetetlenül boldog vagyok, olyan időt úsztam, amiről még csak nem is álmodtam. Ráadásul máris dilemmák elé állítottam magam az edzéstervet illetően, hiszen holnapra lett előírva egy BÁ időmérés, amit előrehoztam, de nem is ez a gond, hanem az, hogy a célidő 1:19:30 volt... Hát ez most így visszanézve picit nevetséges időnek tűnik, - de ki gondolta volna ezt akár csak tegnap...
Hihetetlen, de úgy érzem, ez is a szenior versenyre való felkészülés termése, ebben egészen biztos vagyok. Csak úgy a semmiből nem tudtam volna ennyit javulni, ez túl sok lenne önmagában még egy olyan napon is, amelyen a legjobb formám hozom. Borzasztóan hálás vagyok a csapattársamnak, aki remek tanácsokkal látott el, és remélem, valamikor elolvassa majd ezt a bejegyzésemet.

Azt már most látom, hogy az edzéstervem távolsági elvárásait nagyon nehéz lesz tartani. E héten ha ma nem jutottam volna vízbe, máris közel 5 km mínuszban találtam volna magam. Így most pici pluszban vagyok, de nagyon komolyan kell vennem a dolgokat, hogy tartsam a lépést.