Két napon keresztül teljes bizonytalanságban éltem, hogy vajon lejutok-e még e héten uszodába, mert hirtelen nagyon összejöttek a dolgaim az uszodán kívül.
Előre kiszámíthatatlan módon, de végül is eljutottam délután az uszodába. Szűken, de volt annyi időm is, hogy megfelelően lefárasszam magam érdemi munkával.
Nagyon elszántan indultam neki, úgy, mint aki hetek óta nem volt vízben és belátható időn belül utoljára csobban.
A bemelegítés csak 250 méter volt. Aztán elkezdődtek a tört sorozatok, mindenképpen hármat akartam végignyomni, szó sem lehetett kevesebbről.
Az első négyszáz közben volt egy ütközésem: az egyik fordulónál az előttem úszót éppen utolértem és igyekeztem kikerülni, de ő nem vett észre és a kezdő kartempójával iszonyatos balcsapottat mért a szemüvegemre, amely majdnem beépült az arcberendezésembe. Meg kellett állnom megigazítani, és így a fordulóm sem lett bukós. Összesen 4-5 mp-et veszítettem ezzel, így felettébb meglepett, hogy mégis 5:40-nél nyúltam be. Az időt nézve úgy tűnhetett volna, hogy belehalok a sorozat maradékába, de testileg nem éreztem így, sőt, a végén a befejező százas idejét szintén alig akartam elhinni, hiszen abba csak erősen belehúztam, de közel sem teljes erőből nyomtam.
Ezt követően kénytelen voltam tíz perc szünetet tartani, elsősorban a jelentős vízi forgalom miatt.
Aztán 250 újramelegítést követően máris jött a következő terhelés.
Előre kiszámíthatatlan módon, de végül is eljutottam délután az uszodába. Szűken, de volt annyi időm is, hogy megfelelően lefárasszam magam érdemi munkával.
Nagyon elszántan indultam neki, úgy, mint aki hetek óta nem volt vízben és belátható időn belül utoljára csobban.
A bemelegítés csak 250 méter volt. Aztán elkezdődtek a tört sorozatok, mindenképpen hármat akartam végignyomni, szó sem lehetett kevesebbről.
1*400 + 2*200 + 4*100 méter; szintidők: 5:50, 2:50, 1:20; pihenők: 30 mp
5:40
2:49
2:47
1:18
1:20
1:18
1:14
Ezt követően kénytelen voltam tíz perc szünetet tartani, elsősorban a jelentős vízi forgalom miatt.
Aztán 250 újramelegítést követően máris jött a következő terhelés.
1*400 + 2*200 + 4*100 méter; szintidők: 5:50, 2:50, 1:20; pihenők: 30 mp
5:45
2:49
2:48
1:18
1:19
1:18
1:19
Itt már valamelyest visszavettem a kezdő négyszázból, nem húztam bele annyira, de még ez is nagyon jó időnek tűnt ahhoz képest, amekkora energiát fektettem bele, azaz a vártnál lazábban tudtam ilyen időt teljesíteni úgy, hogy a sorozat többi részénél is simán tartottam a szintidőket. Ez egyrészt a kis pihenőből is adódott, másrészt viszont szerintem egyértelmű jele a korábbi gyorsító edzések hatásának.
Viszont a fáradás jellege el is gondolkoztatott.
Azt a tanácsot kaptam korábban, hogy a sorozatok egyből kövessék egymást. Ezt amennyire lehetett, megpróbáltam megfogadni, most azonban mégis a szusszanás mellett döntöttem.
Úgy éreztem, hogy az a tempó és azok a szintidők tökéletesek jelenleg, amelyeket beállítottam. Ez az iram, ami a szintidőkhöz kell, tartható egy-egy sorozat 1 200 méterére, sokkal többre viszont nem. Egyre biztosabbnak láttam, hogy nem tenne jót, ha akár a technikám szétesése árán is megpróbálom magam szétszedni és a szintidőkből való durva kicsúszás felett is átnézve leküldöm az összetolt sorozatokat egymás után. Ezt többek között a befejező százasok bukófordulóinál is éreztem, amelyek közben már olyan erős volt a légszomjam, hogy többször tudatosan sem tudtam megakadályozni magam abban, hogy ne a vízből próbáljak meg levegőt venni, aminek természetesen víznyelés lett a következménye. Tehát egyszerűen hasznosabbnak érzem, ha az egyes sorozatokat külön szedem, azokat mindenáron befejezem az erős szintidőket is tartva, sőt, ha jobb erőben érzem magam, akkor még bőven azokon belül is úszva, tehát nem visszavéve az iramból csak a szintidő teljesítését szem előtt tartva. Végig tudnám úszni természetesen a három sorozatot is egyben, de az akkora terhelés lenne, hogy a szintidőket mindenképpen visszább kellene vennem, amit viszont túl azon, hogy nagyon károsnak érzek, nem is esne jól, mert egy bizonyos lassúsági szint alá süllyedve egyszerűen rosszul esik úsznom akkor, ha tudom, rövid távú gyorsulás a célom, nem pedig kilométer-gyűjtögetés.
Szóval nekem nagyon keskeny az az iram-tartomány, amire még képes vagyok és ami még nem olyan gyenge, hogy kellemetlenül érezzem magam, vagy ne lássam elég értelmét abban a tempóban úszni.
Úgyhogy itt szándékos szünetet tartottam, és nemcsak testileg, de lelkileg is feltöltődve folytattam a harmadik sorozatot 500 méter újramelegítést követően.
Viszont a fáradás jellege el is gondolkoztatott.
Azt a tanácsot kaptam korábban, hogy a sorozatok egyből kövessék egymást. Ezt amennyire lehetett, megpróbáltam megfogadni, most azonban mégis a szusszanás mellett döntöttem.
Úgy éreztem, hogy az a tempó és azok a szintidők tökéletesek jelenleg, amelyeket beállítottam. Ez az iram, ami a szintidőkhöz kell, tartható egy-egy sorozat 1 200 méterére, sokkal többre viszont nem. Egyre biztosabbnak láttam, hogy nem tenne jót, ha akár a technikám szétesése árán is megpróbálom magam szétszedni és a szintidőkből való durva kicsúszás felett is átnézve leküldöm az összetolt sorozatokat egymás után. Ezt többek között a befejező százasok bukófordulóinál is éreztem, amelyek közben már olyan erős volt a légszomjam, hogy többször tudatosan sem tudtam megakadályozni magam abban, hogy ne a vízből próbáljak meg levegőt venni, aminek természetesen víznyelés lett a következménye. Tehát egyszerűen hasznosabbnak érzem, ha az egyes sorozatokat külön szedem, azokat mindenáron befejezem az erős szintidőket is tartva, sőt, ha jobb erőben érzem magam, akkor még bőven azokon belül is úszva, tehát nem visszavéve az iramból csak a szintidő teljesítését szem előtt tartva. Végig tudnám úszni természetesen a három sorozatot is egyben, de az akkora terhelés lenne, hogy a szintidőket mindenképpen visszább kellene vennem, amit viszont túl azon, hogy nagyon károsnak érzek, nem is esne jól, mert egy bizonyos lassúsági szint alá süllyedve egyszerűen rosszul esik úsznom akkor, ha tudom, rövid távú gyorsulás a célom, nem pedig kilométer-gyűjtögetés.
Szóval nekem nagyon keskeny az az iram-tartomány, amire még képes vagyok és ami még nem olyan gyenge, hogy kellemetlenül érezzem magam, vagy ne lássam elég értelmét abban a tempóban úszni.
Úgyhogy itt szándékos szünetet tartottam, és nemcsak testileg, de lelkileg is feltöltődve folytattam a harmadik sorozatot 500 méter újramelegítést követően.
1*400 + 2*200 + 4*100 méter; szintidők: 5:50, 2:50, 1:20; pihenők: 30 mp
5:52
2:47
2:49
1:21
1:19
1:18
1:17
Az első négyszáznál egy kicsit elaludtam, mindenfélén elgondolkoztam közben annyira, hogy 350-nél a forduló után a víz alatt rá is kellett néznem az órámra, mert nem voltam benne biztos, hány hossz van még hátra... Szóval észrevétlenül kényelmes utazósebességre kiengedve úsztam a nagy részét, ezért csúsztam ki a szintidőből.
Aztán persze észbe kaptam, és a kétszázak már rendben voltak. Bár egy kis fáradtságot már éreztem utánuk, amit jelzett is az első száz ideje, utána viszont mozgósítottam a tartalékokat és végig gyorsultam, és hogy mennyit adtam ki magamból az edzés alatt, azt jól jellemzi, hogy az utolsó százon már csak 1:17-re voltam képes teljes gázzal.
Kicsit megzavart a százasok közben, hogy egy úszóedző, aki a mellettem lévő pályán oktatott, odajött hozzám, mert a tanítványai megkérdezték tőle, vajon a fejemen milyen műszert hordok, netán pulzusmérőt? Röviden felvilágosítottam a SwiMp3 rejtelmeiről, de aztán elnézést kértem, hogy most már mennem kell...
A napi össztáv 4 600 méter volt.
Ennek az összesen 1 200 méteres sorozatnak az össz-szintideje 16:50. A mai nap három sorozatának összideje külön-külön 16:26, 16:36 és 16:43 volt, összességében a 3 600 méterhez 49:45-öt használtam fel. De ezt csak érdekességképpen számoltam ki, nincs ilyen vonatkozású célja ezeknek az edzéseknek.
Sikerült magamat eléggé megnyugtatni, hogy el tudtam végül is jönni edzeni, és hasznosnak is éreztem többek között az új tapasztalatok miatt is ezt a napot.
Ha a mostani hétvégén lesz alkalmam rá, akkor még egy tört sorozatos edzést tartanék, de ha nem, a jövő héten akkor is már a sprintedzések következnek. Az utolsó alkalommal, egy hét múlva vasárnap pedig 400 gyors időmérés 50 méteres medencében nem teljes, de ahhoz közeli iramban (ez csak ahhoz kell, hogy tudjam, mennyire reális a leadott 5:30-as nevezési időm, mivel 400-at eddig csak 25-ös és 33-as medencében mértem), illetve 50 pillangó időmérés (ez pedig ahhoz, hogy eldőljön, indulok-e ebben a számban a versenyen), emellett pedig rajtgyakorlások, amennyi csak lehetséges.
Aztán persze észbe kaptam, és a kétszázak már rendben voltak. Bár egy kis fáradtságot már éreztem utánuk, amit jelzett is az első száz ideje, utána viszont mozgósítottam a tartalékokat és végig gyorsultam, és hogy mennyit adtam ki magamból az edzés alatt, azt jól jellemzi, hogy az utolsó százon már csak 1:17-re voltam képes teljes gázzal.
Kicsit megzavart a százasok közben, hogy egy úszóedző, aki a mellettem lévő pályán oktatott, odajött hozzám, mert a tanítványai megkérdezték tőle, vajon a fejemen milyen műszert hordok, netán pulzusmérőt? Röviden felvilágosítottam a SwiMp3 rejtelmeiről, de aztán elnézést kértem, hogy most már mennem kell...
A napi össztáv 4 600 méter volt.
Ennek az összesen 1 200 méteres sorozatnak az össz-szintideje 16:50. A mai nap három sorozatának összideje külön-külön 16:26, 16:36 és 16:43 volt, összességében a 3 600 méterhez 49:45-öt használtam fel. De ezt csak érdekességképpen számoltam ki, nincs ilyen vonatkozású célja ezeknek az edzéseknek.
Sikerült magamat eléggé megnyugtatni, hogy el tudtam végül is jönni edzeni, és hasznosnak is éreztem többek között az új tapasztalatok miatt is ezt a napot.
Ha a mostani hétvégén lesz alkalmam rá, akkor még egy tört sorozatos edzést tartanék, de ha nem, a jövő héten akkor is már a sprintedzések következnek. Az utolsó alkalommal, egy hét múlva vasárnap pedig 400 gyors időmérés 50 méteres medencében nem teljes, de ahhoz közeli iramban (ez csak ahhoz kell, hogy tudjam, mennyire reális a leadott 5:30-as nevezési időm, mivel 400-at eddig csak 25-ös és 33-as medencében mértem), illetve 50 pillangó időmérés (ez pedig ahhoz, hogy eldőljön, indulok-e ebben a számban a versenyen), emellett pedig rajtgyakorlások, amennyi csak lehetséges.
