Lassan itt az ideje nekikezdeni összeállítani a jövő évi Balaton-átúszás edzéstervét.
Több dolog is indokolja, hogy ennyire előrehozzam az ezen való gondolkodást.
Idén egyszerű volt a helyzet, februárban, amikor megírtam, semmi másra nem kellett figyelnem, mint magára a BÁ-ra. Most jövőre viszont bonyolultabbá teszi a dolgot, hogy már előre tudom, hogy ez előtt kb. 4-5 verseny is lesz, amelyen részt veszek, és amelyekre külön is készülni kell, ráadásul egymástól erősen eltérő gyakorlatokkal. Ezek között lesz csapatverseny, rövidtávú és hosszútávú medencés, illetve nyílt vízi verseny is. Mindezekhez igazodnia kell az edzésterv menetrendjének.
További probléma, hogy nem tudom még, milyen célidőt tűzzek ki az első átúszásomra. Nyilvánvalóan nem adhatom alább 1:28-nál, már csak azért is muszáj legalább 2-3 perccel ezen belülit megcéloznom, mivel az első két úszásommal olyan időtartalékokat kellene felhalmoznom, amellyel úgy is elérhető a 6 órás összidő, ha a harmadik és negyedik úszásom másfél órán kívülre csúszik (ami jelenleg szinte egészen biztosnak tűnik).
A célidőt a felkészülés közben úszott „teszt-BÁ” alapján tudom majd reálisan belőni. Idén közvetlenül a BÁ előtt 1:20:24-et mértem medencében, de élesben csak 1:28:08 sikerült, de ebbe bele kell kalkulálnom annak az amatőr hibának a veszteségét is, amelyet az utolsó száz-százötven méteren követtem el (felálltam a derékig érő vízben, amit mindkét vádlim azonnal kőkemény görccsel reagált le). Úgyhogy azt gondolom, a medencés időm plusz hét perc lesz a célidő. Ehhez képest pedig két és fél perces csúszásokkal számolok majd az úszások között. Most 1:19:52-n állok (amit tegnapelőtt mértem), azaz ha most kellene célidőt kijelölnöm, az 1:27 lenne. Ez viszont egészen biztosan nem elég, ha 6 órán belül szeretném letudni a négyet!
A 6 óra szép kerek céltábla, de jelenleg nagyon komoly feladatnak tűnik. Idén a három átúszás átlaga ugyan alig fél perccel volt csak gyengébb a másfél óránál, azonban ehhez jövőre egyrészt hozzájön egy negyedik is, amelynek a leggyengébb lesz az ideje, azaz sokat ront majd az átlagon, másrészt sokkal rövidebb pihenőidőkkel kell kalkulálnom majd, mivel a négyszeres teljesítés alapfeltétele, hogy motorcsónakkal szállítsanak vissza a rajthoz közvetlenül a célba érkezésem után (sajnos ez máshogy nem működik a 14 órai rajtzárás miatt). Így a másfél órányi úszások között csak mintegy tizenöt perc nyugtom marad, szemben az idei kompozással, amelyből csak maga a hajóút fél óra volt.
Mivel még nincs célidőm, ezért a résztáv-időket sem tudom mihez igazítani. Azt hiszem, a legvalószínűbbnek látszó időt veszem alapul majd, és ez alapján számítok előre résztáv-célidőket, és ezeket korrigálom menet közben majd, miután lemértem a tesztet.
A távolsági edzés az egyszerűbb része a dolgoknak. Május-júniusban lesz egy kis versenyszünet, ekkorra lesz bekalkulálva feltehetően a felkészülés csúcspontjainak számító három, de minimum két nyíltvízi távolsági próba. Attól függően, hogy melegednek a tavak, május elején-közepén a háromszoros (
Hogy erőnlétileg idáig eljussak, már március elejétől kezdve (innentől datálódik majd az edzésterv) az úszás alkalmak felén az előírt napi távoknak legalább 4-5 km-nek kell lenniük, melynek nagyobb része 95% feletti iramúszás lesz. Nagyon be akarom sűríteni a programot a résztávok időméréseivel, mivel én mindig is ezekkel tudtam a leginkább intenzívvé tenni az edzéseimet.
Az edzésterv napi össztávjait az ideihez hasonlóan a célok biztos eléréséhez szükséges minimumra próbálom beállítani, nem magasabbra, mert lelkileg nagyon sokat jelent, ha a minimum bármekkora túlteljesítése is plusznak, nem pedig alapkövetelménynek látszik.
Az alkalmak számát havi 10-re tervezem. Amire ezen felül lehetőségem lesz még, az ajándék, de ennyivel kell alapból kalkulálnom, ehhez kell igazítanom az időket és a távolságokat.
Mivel hosszútávra készülök, konkrét gyakorlatokat nem írok magamnak elő, és napi részletezésű edzéstervem sem lesz, mindig a pillanatnyi hangulatomra és az intuícióimra bízom majd, hogy az időméréseken kívül mikor, miből és mennyit fogok csinálni. Ez a szabadság nekem eddig bejött, és jobban is fekszik, mint bármilyen kötött program.
És magát az egész edzéstervet is szabadon fogom kezelni, ez a legfontosabb elvem ezzel kapcsolatban. Ez egy iránymutatás számomra, elsősorban összehasonlítási alapként értelmezem. Nem fogok egyetlen alkalommal sem szétszakadni akkor, ha bal lábbal keltem fel és a bemelegítéskor rájövök, hogy éppen „500 méteres” napom van, és nem is fogok leállni a napi adagnál, ha éppen megy az úszás, élvezem, és szívesen csinálnám tovább is.
A jövő évi felkészülés elkezdése az idei évitől több különbséget is mutat.
Idén a későbbi „versenysúlyomhoz” képest március elején még mindig 7-
Jövőre ez jó eséllyel nem így lesz. Jelenleg is rendszeresen úszom, és természetesen ezt tervezem a következő két hónapban is, úgyhogy ez esetben sem a súlyommal, sem az alapkondimmal nem lehet baj, így ezek beállítására sem kell hetekig várnom.
Különbség lesz az is, hogy amíg idén annyival túlteljesítettem az egyébként előzetesen kissé túlzónak tűnő tervet, hogy az gyakorlatilag használhatatlanná vált, és inkább csak viszonyítási eszköz maradt az első másfél hónapot követően, addig az akkori és későbbi tapasztalatok alapján most már egészen biztosan sokkal jobban körül tudom határolni a képességeimet, még akkor is, ha kismértékű és folyamatos eltérésekre azért természetesen fel leszek készülve.
