A 2007-es évben elért eredmények (elsősorban a mért idők) meggyőztek tehát arról, hogy egyáltalán nem tartok még a fizikai határaimnál, a technikám még nagyon messze van a makulátlantól, a kondim is javíthatom a lehetőségeimen belül is, és reális lehet minden távon a további javítási cél.
Mindemellett volt még valami, ami további kapcsolatot épített ki köztem és a medencék között.
2007. áprilisában a soproni 24 órás csapatversenyen találkoztam dr. Rentka Lászlóval, a Debreceni Szenior Úszó Klub elnökével, aki határozottan agitált arra, hogy foglalkozzam a szenior versenyzés gondolatával. Én akkor – és jelenleg is – tisztában voltam azzal, hogy a volt egyesületi versenyzőkkel egyszerűen nem lehet egy lapon említeni az úszástudásomat, így mindössze nagyon furcsállottam a gondolatot, nem is igazán értettem, hogy ezt ő valóban komolyan gondolja-e, és természetesen el is zárkóztam még attól is, hogy erről beszélgessünk.
Ekkor én még a jelenlegi formámhoz viszonyítva is gyenge időkre voltam képes, alig egy bő hónappal azelőtt kezdtem el a felkészülést a Balaton-átúszásra, és még nem tartottam az időméréseknél sem.
Két-három hónappal később azonban visszatért ez a gondolat, és utánanéztem a hazai szenior versenyzéssel kapcsolatban az interneten található információknak, és főleg a szenior versenyek jegyzőkönyveit böngésztem előszeretettel. Ekkor megértettem, miért is nem volt száz százalékig melléfogás az invitálás: a versenyzők legnagyobb része az úszást a legjobb évek után, még fiatal korban befejezi. Legtöbben teljesen megszakítják a kapcsolatot a vízzel, nagyon kis hányaduknak válik életformájává is az úszás. A szenior úszóéletről a várakozásaimat messze alulmúlóan szomorú képet kaptam, országos versenyeken, sőt, az országos bajnokságokon adott számokban egyrészt megdöbbentően alacsony volt a rajtlétszám, másrészt néhol olyan időkkel is érmes helyen lehetett végezni, amelyeket versenyzői múlttal nem rendelkező jó amatőr úszók is elérhetnek. Nagyon elkeserítő volt ezt tapasztalni, és ezzel a szenior versenyek presztízse a szememben óriásit esett.
Mindemellett jó volt látni azt is, hogy számos képzett úszóval – akik 3-4 úszásnemben, több távon is indultak és eredményesen versenyeztek - is partiban lehetek gyorsúszásban, és ez volt az, ami igazán felkeltette az érdeklődésemet, emiatt döntöttem úgy, hogy talán mégis csak jó lenne egyesületi szinten is versenyezni. Így ismét felvettem a kapcsolatot Rentka doktorral, akit egyébként félistenként tisztelek az általa a sportban elért eredményei és az emberiessége miatt. Ennek eredményeképpen októberben csatlakoztam a Debreceni Szenior Úszó Klubhoz, amely színeiben 2008. februárjában várhatóan részt veszek majd az első hivatalos medencés szenior versenyemen (országos verseny, Nyíregyháza).
A szenior úszás egy nagyon izgalmasnak ígérkező új fejezete az úszással való kapcsolatomnak, mégis hozzám továbbra is a nyíltvízi úszások állnak közelebb és úgy gondolom, ez a jövőben is így lesz. Számomra továbbra is a Balaton-átúszás az első számú úszóeseménye az évnek, minden más csak ezután jön.
A jövő évre tekintve egyelőre még nem teljes a kép, de nagyjából vázolható, mely események állnak közel hozzám.
A szenior versenyek időpontjai már rögzítve lettek a versenynaptárba, ezek időpontjait tehát már előre tudom. Azok közül, amelyek klubtagságot igényelnek, a februári nyíregyházai országos, a szeptemberi egri országos és a decemberi budapesti versenyt néztem ki, illetve – ami még megbeszélés tárgya lesz, de nagyon szeretnék elmenni – a gyulai országos bajnokságot augusztus végén. A nyílt versenyek közül pedig az Öbölátúszást mindenképpen, illetve az Almádi Strandátúszást és a Fűzfői Átúszást, melyek ugyanazon hétvégén kerülnek megrendezésre.
Az egyéb egyéni amatőr úszóversenyek és rendezvények közül természetesen a júliusi Balatonátúszás, az áprilisi nagyatádi Cetrend, a szeptemberi tatabányai Szenior Úszók Találkozója, a csapatversenyek közül az áprilisi soproni és az októberi dunaújvárosi 24 órás jöhet szóba.
Ami pedig nálam az év eseménye lesz jövőre, az a zalaegerszegi 12 órás verseny, amelyen egyéniben tervezek indulni.
Nem is olyan régen, még tavaly is néhány nyári hétig tartott nálam az úszószezon, úgy kellett vadászni azokra a versenyekre, amelyekről egyáltalán fogalmam lehetett. Most ez szinte a visszájára fordult, sajnos sok olyan úszásra, amelyre szívem szerint elmennék, egyszerűen nem lesz lehetőségem, mert az úszás csak a sport terén a legfontosabb nálam.
Most pedig a jövő évi céljaimról.
A nyíltvízi úszásokat illetően a Balaton-átúszás négyszeres teljesítését tervezem (ez úton puha egyeztetéseket folytattam még szeptemberben, és úgy tűnik, nem lehetetlen ennek megszervezése). A célom, hogy a négy átúszás összideje 6 órán belül maradjon, ez azt jelenti, hogy az átlagot másfél órán belülire szeretném hozni (2007-ben a három átúszásom átlaga 1:30:37 volt). Az első teljesítésre még nincs időcélom, ez majd attól függ, milyen időket úszok a felkészülés alatt, de az biztos, hogy az eddigi legjobb idő megdöntése lesz a még elfogadható minimum a számomra. Másodlagos – vagy sokadlagos – célom még, hogy mind a négy átúszással a legjobb százban végezzek, esetleg a legjobbal ismét az első ötvenben, mint ahogy idén is.
A Fűzfői Átúszás 2007-es 47:57-es idejét szeretném háromnegyed óra alá szorítani, ami jelenleg óriási feladatnak tűnik, és hogy erre esélyem legyen, ahhoz alapként az 1 km-es medencés időmet mindenképpen 14 perc körülire kell redukálnom.
A zalaegerszegi 12 órás úszás több hónapos, eddig még soha nem végzett intenzitású és mennyiségű edzésmunkát igényel, ezt már most látom. A minimális célom az, hogy a „kisebb és nagyobb dolgoktól” eltekintve végig vízben legyek, és az evés-ivás kivételével folyamatos úszással teljen el az a fél nap. Megalapozott távolsági célom nem lehet, már csak azért sem, mert ott sokkal többet fogok úszni, mint amennyit eddig valaha teljesítettem egy nap alatt, ezért csak vágyálom számomra, hogy végeredményben egy 3 km/órás átlagot elérjek.
Az Öbölátúszáson régen jártam már, ott bőven 1 órán kívüli időim vannak, az egy óra régebben még nagyobb álomidőnek tűnt, mint a BÁ-n a másfél. Most medencében egy óra alatt már majdnem 4 km-t le tudok úszni, úgy gondolom, ez bőven elég kell, hogy legyen ahhoz, hogy ez jövőre az Öblön is órán belüli időt eredményezzen. Konkrét célom az, hogy 54 perc legyen elég a 3,5 km-hez majd.
És persze örülnék neki, ha a Fűzfői Átúszáson újra, és esetleg az Öbölátúszáson is korosztályos éremhez jutnék, habár ez nagyrészt az igazi versenyzők részvételének arányán múlik.
Ezek voltak az amatőr versenyeket illető legfontosabb céljaim.
