Júliust erős hónapnak lehetett tervezni, tekintettel arra, hogy a Balaton-átúszás is ekkorra volt eredetileg kiírva, ám ez végül is átcsúszott az augusztusba, így ez egy átlagos hónap maradt, legalábbis ami a megtett össztávot illeti.
Júliusban összesen 26.800 métert úsztam, ebből 10.500-at 3 nyíltvízi versenyen, a maradék 16.300-ból pedig 300-at hátúszásban, 1.650-et pillangóban és 14.350-et gyorsúszásban. A gyorsból 5.100-at tenyérellenállással, 1.100-at hosszonkénti sprintekkel.
Ez nem valami sok...
Ami viszont pozitív, az a versenyeken nyújtott javuló formám, időeredményeim és helyezéseim.
A szegedi 4.000 méteres Maty-ér úszáson először voltam jelen, itt egy közepes idővel kezdtem a nyíltvízi évadot.
A következő napon Balatonfűzfőn (illetve gyakorlatilag Balatonalmádiban) a még Fűzfői Átúszásnak nevezett 3.000 méteres versenyen harmadszor vettem részt, egy viszonylag jó idővel a korosztályomban harmadszor álltam dobogóra, és először a legmagasabb fokára.
Ezt követően egy héttel az Öbölátúszáson 196 korosztályombéli induló közül életemben először álltam dobogóra úgy, hogy a tavalyi időmet - amelyet akkor elég jónak tartottam - érzékelhetően túlszárnyaltam.
Úgy éreztem, erre teheti fel a koronát a Balaton-átúszáson nyújtott teljesítményem, azonban az egy hetes halasztás miatt nem csak hogy kicsúszott a júliusból az esemény, de még meg sem sikerült közelítenem a korábban célként megjelölt időket.
