Eljött az év utolsó hosszútávú amatőr versenyének napja.
A tavalyi pesti helyszín helyett ezúttal vidéken, azonos körülmények között - szintén 50 méteres medencében - teljesítettem a távot. Fűzfőre azért is utaztam le, hogy lássam a barátaimat, együtt legyek velük még arra a rövid időre is, amíg lehetett. Ezen felül pedig igen kellemes emlékeket keltett életre bennem Fűzfőn sok minden, az uszodáig bezárólag.
A reményeim nem voltak nagyok, ám még a legóvatosabb várakozásaimat is sikerült alulmúlnom.
Jó érzés lett volna az egész verseny, ha jó kondícióban lettem volna, ezt éreztem már az első hosszok alatt is. Az eltervezett 200 méteres részidőt nagy pontossággal hoztam, és az ekkor megszerzett előnyt próbáltam tartani folyamatosan. Ám nem tudtam nem észrevenni, hogy ehhez olyan nagy erőket kellett mozgósítanom, amely nem engedett meghagyni erőtartalékokat, így nagyjából 700 méter körül éreztem, hogy teljesen elfogyok. Még 800 méternél is rendben voltam az idővel, onnantól kezdve viszont az utolsó ötven méterig egy darab nagy erőtlen erőlködés volt az úszásom. Ráadásul az erőm kimerítésével egyidőben benyújtotta a számlát a rekeszizmom is, amit a bőséges előzetes magnézium fogyasztás ismeretében szintén annak tudhatok be, hogy a rendkívül gyenge edzettségi állapotomhoz képest túl erős iramot választottam (terveztem). A görcs végigkísért a célig, ennek megfelelően csak a befejező hossz mertem teljes erőből meghúzni (bár sokkal többet anélkül sem tudtam volna).
30:42-vel végeztem, amely 15:02-es nyitó és 15:40-es (!!!) záró kilométerből állt. Soha ennyire nem fogytam még el semmilyen versenyen, mint most.
Furcsa volt nézni a barátaim, ismerőseim időit, mert kivétel nélkül egytől-egyig alulmúlták önmagukat, a képességeiket és/vagy a tavalyi idejüket. Egy sem volt, aki képes lett volna javítani, vagy legalább az egyéni legjobb idejéhez közel teljesíteni. Persze ez csak egy érdekesség, az én teljesítményem kizárólag az edzettségemtől függött.
Ma tehát nem történt csoda: tisztán azt kaptam a víztől, amit megérdemeltem. A víz ismét igazságos volt, és ez így utólag sokkal megnyugtatóbb érzés, mintha valahogy egy viszonylag jó időt lapátoltam volna össze, amit nem éreztem volna megérdemeltnek.
.jpg)
