A szenior versenyek szempontjából a tapasztalatlanságom miatt nem lehetnek nagy elvárásaim, de azért valamilyen célokat itt is fontosnak tartok állítani.
Szeretnék egyéni csúcsokat úszni minden távon, ahol csak indulok, legalábbis az első versenyen, februárban Nyíregyházán. Erre nagyon készülök majd január elejétől kezdve gyorsító gyakorlatokkal, illetve iramúszásokkal tartva az alapkondícióm is. Az egyéni csúcsok mellesleg nem akkora elvárások magammal szemben, mint ahogy hangzik, hiszen bár eddig többnyire 25 méteres medencében mértem időket, de egyrészt vízből indulva, azaz rajt nélkül, másrészt a bukófordulóm még messze nem maga a tökély, és emiatt nem is jutok annyi előnyhöz vele, mint a képzett versenyzők. A versenyek azonban rajttal indulnak, és benyúláskor sem nekem kell leállítanom az órámat, amely saját méréskor további időveszteség volt.
50 m-en 30 mp-en, 100 m-en mindenképpen 1:10-en, de lehetőleg 1:09-en, 200-on 2:30-on, 400-on pedig 5:25-ön belüli idő elérése a célom. Örülnék neki, ha az év során egy-két érmet is sikerülne elérni valamely országos versenyen, de ez inkább csak álom, és ha sikerülne, akkor is tudnám, hogy ezzel még nem léptem előre, ettől nem lettem jobb, ennek csak a lelkem örülne.
Hosszabb távon gondolkodva, bár tudom, ahhoz, hogy országos bajnokságot nyerjek bármilyen számban, nagyon szép kort kellene megérnem :), de ha a jelenlegi részvételi arány és színvonal marad az OB-ken, akkor 200 és 400 gyorson a dobogóhoz szükséges idők elérése talán nem teljesen utópia számomra, igaz, még ehhez is nagyon sokat kell fejlődnöm. 50-en és 100-on egyelőre elérhetetlennek tűnik az eredményes szereplés, mert enyhén szólva nem tartozom a robbanékony úszók közé.
A csapatversenyeken továbbra is elvárások nélkül és nagy kedvvel szándékozom részt venni, ezek igazi jó bulik, ráadásul az ezekre történő felkészülések és maga a verseny terhelése – abból kifolyólag, hogy minden vízben töltött percben kihoztam magamból a lehető legtöbbet – minden alkalommal nagyot dobott a későbbiekre nézve a teljesítményemen. E versenyeket követő hetekben mindig új saját csúcsokat úsztam különböző távokon az uszodában.
Belegondolva, talán mégis csak van egy vágyam a soproni 24 órást illetően, amelyet 33 méteres medencében rendeznek: szép lenne, ha sikerülne 3000 hossz, azaz
A legfontosabb célokról a jövő évre nézve pedig még nem is írtam…
Sok mindenen szeretnék változtatni a következő évben, elsősorban a fogyatékosságaimból jó lenne egyet-kettőt felszámolni.
Ezek közül az egyik a hátúszás, melynek egyéni tanulgatását alig néhány hete kezdtem meg, és még csak 500 métert tudok megszakítás nélkül leúszni így. Úgy érzem, a gyorsúszás mellett ez az az úszásnem, amit a legkevésbé lesz gyötredelmes elsajátítanom, ráadásul az októberi zalaegerszegi 12 órás versenyhez elengedhetetlenül fontos megtanulnom elfogadható szinten, sebességgel és könnyedséggel háton úszni, és emiatt az idő is sürget, úgyhogy ez az egyik kiemelt feladatom lesz a vízben.
A hátúszás fordulója is ehhez kapcsolódik, emellett eleve a bukófordulót olyan minőségben szeretném begyakorolni, hogy azt ne csak rövid, de hosszabb távokon is gazdaságosan tudjam használni. Jelenleg még nagyon fárasztó bukófordulóznom kilométernél nagyobb távokon, ami biztos jelzés arra vonatkozóan, hogy még van mit csiszolgatnom rajta.
Gyorsban is lehet, hogy van még mit korrigálnom, de magamtól úgy gondolom, már csak ösztönösen tudok javítani a technikámon a terhelés fokozásával.
Nagy célom 200-on két és fél percen belül úszni, 400-on megközelíteni az 5:10-et, 1000-en 14 percen belülre kerülni, 3000-en pedig 43:30-at, azaz 14:30-as km átlagot tartani. A Balaton-átúszás távján pedig mielőbb, de legkésőbb tavasszal 1 óra 20 percnél kevesebb időt elhasználni.
Jó lenne, ha az ideihez hasonlóan ismét több, mint száz alkalommal vízbe tudnék merülni, és 500 km-nél nagyobb össztávot össze tudnék gyűjtögetni. De ez nagyban a lehetőségeim függvénye lesz, mint ahogy bármely versenyen való részvételem is.
