Hát ez a hétvége is eljött...
A 24 órás versenyre 2 búvárúszó és 16 úszócsapat nevezését fogadták el. Utóbbiak a 33 1/3 méteres, 8 pályás medencének egy-egy félsávját kapták. Mivel így minden pályán két csapat osztozott, a rajtkövet ugrásra nem lehetett használni, ellenben a két rajtoldalon a kb. 20 cm magas labdafogó peremrácsokat igen, amit én minden váltásnál ki is használtam.
A csapatunk úszástudás szempontjából rendkívül vegyes társaság, a mellúszóktól a kezdő, haladó gyorsúszókon át voltak köztünk volt versenyzők és olyan aktívak is, akik egyike nemrég versenyen úszott 1:01-es száz gyorsot. A teljesítmény mindenki számára valamilyen szinten számított, ezért mindenki ennek megfelelően állt a versenyhez, mindent beleadva, de ennél mindenkinek fontosabb volt az, hogy találkoztunk, együtt voltunk és úszhattunk egymásért.
Én a nyolc darab hármas csoport közül az ötödikben voltam, így a következő intervallumokban került rám a sor:
14:00-14:30
18:00-18:30
22:00-22:30
04:00-05:00
10:00-10:30
Ezen kívül az utolsó órában még 25 perccel vettem ki a részem, mert a szoros versenyállás miatt hajráznunk kellett (a csapat leggyorsabb öt úszója váltotta egymást ekkor).
A Bármit Megúszók az első négy-öt órában még a második-harmadik helyen állt, majd ekkor több csapathoz is beszállingóztak a versenyzők, így három csapat elérhetetlen távolságra lépett meg a mezőnytől, majd egy negyedik is megelőzött bennünket. Az utolsó órákban nagy csatában voltunk a negyedik helyért, de az addigi legjobb órában nyújtott 136 hosszos teljesítményt messze túlhaladva 159 hosszt úszva sem tudtunk megkapaszkodni a negyedik helyen, erről két hosszal, azaz 66 méterrel lemaradva lettünk végül ötödikek (a hatodik helyezettet 387 hosszal, 12.900 méterrel előztük meg - többel, mint amennyivel kikaptunk a győztestől).
Amit ennél fontosabbnak tartok, az az, hogy túlszárnyaltuk a 100 km-t, összesen 3.002 hosszt úsztunk. Ez engem eléggé meglepett, mivel a 8. óra után a száz km-hez szükséges átlagtól 10, a 16. óra után pedig már 36 hosszal voltunk lemaradva, így teljesen esélytelennek gondoltam az álomhatár elérését. Annál nagyobb öröm volt a végén az eredményjelzőn meglátni, hogy a hosszaink száma 3-assal kezdődik!
A standard beosztásban szereplő öt alkalommal összesen 132 hosszt úsztam (ekkor a hármasunk 1:20 és 1:25 közötti százakat úszott), a záró 25 percemben - a hajrában - pedig még 22-t (1:04-1:05-ös 100 méterek), így a végén 154-el zártam, ez 5.133 m. Mivel a rajtfejes a rácsról kb. 1 mp előnyt jelentett, ezzel az egész napra vetítve 4-5 hosszal többet teljesítettem, mint amire vízből indulva képes lettem volna.
Ami az időket illeti: folyamatosan mérésben voltam, minden hosszomat lemértem (sokszor még az éppen velem úszó csapattagok hosszait is).
Szerencsére volt tavalyi emlékem is arról, akkor mire voltam képes, legalábbis néhány mért hossz alapján: 21.50 körül volt a csúcs, de jellemzően 22-23-as időket tartottam folyamatosan.
Idén mindössze 8 hosszom csúszott ki a 22 mp-ből, a 20 és a 21 mp-esek körülbelül azonos arányban voltak (a legjobb mért időm 20.08 volt). Az első három etapban inkább a 21-esek domináltak, de vasárnapra valahogy feléledtem... Az egyórás hajnali etap első felében igen gyakoriak voltak a 21 mp-en belüli idők, a délelőtti fél órában pedig volt olyan 10 hossz is zsinórban, amelyben csak ilyeneket úsztam. Az utolsó huszonöt percben a két fiatal úszónkkal annyira széthajtottuk egymást, hogy szinte minden 20-as hossz után törvényszerűen következett egy 21-es annak ellenére is, hogy ott már szó sem volt erőbeosztásról, mentem, mint aki után lőnek...
Főleg a felkészülésem és az előzmények tükrében nagyon elégedett vagyok azzal, amire képes voltam a vízben, ez sokkal több volt, mint amire számítottam magamtól. Vállalhattam volna még egy-két fél órát pluszban olyan csapattársak helyett, akik nem tudtak végig ott lenni és néhány alkalommal pótolni kellett őket, de a korábbi versenyektől eltérően már előre eldöntöttem, hogy nem vállalok be többet, mint ami az eredeti beosztásban szerepelt, mert jelenleg kevésbé vagyok tisztában a kondimmal, mint ahogy általában lenni szoktam.
Az etapok közötti időt nagy sétákkal, beszélgetésekkel, pihenéssel és az éppen úszó csapattársakat figyelve töltöttem el. Igazán feledhetetlen hétvége volt, csodálatos emlékként őrzöm meg magamban, mind a vízben, mind a szárazon töltött időre tekintettel.
A csapatunk úszástudás szempontjából rendkívül vegyes társaság, a mellúszóktól a kezdő, haladó gyorsúszókon át voltak köztünk volt versenyzők és olyan aktívak is, akik egyike nemrég versenyen úszott 1:01-es száz gyorsot. A teljesítmény mindenki számára valamilyen szinten számított, ezért mindenki ennek megfelelően állt a versenyhez, mindent beleadva, de ennél mindenkinek fontosabb volt az, hogy találkoztunk, együtt voltunk és úszhattunk egymásért.
Én a nyolc darab hármas csoport közül az ötödikben voltam, így a következő intervallumokban került rám a sor:
14:00-14:30
18:00-18:30
22:00-22:30
04:00-05:00
10:00-10:30
Ezen kívül az utolsó órában még 25 perccel vettem ki a részem, mert a szoros versenyállás miatt hajráznunk kellett (a csapat leggyorsabb öt úszója váltotta egymást ekkor).
A Bármit Megúszók az első négy-öt órában még a második-harmadik helyen állt, majd ekkor több csapathoz is beszállingóztak a versenyzők, így három csapat elérhetetlen távolságra lépett meg a mezőnytől, majd egy negyedik is megelőzött bennünket. Az utolsó órákban nagy csatában voltunk a negyedik helyért, de az addigi legjobb órában nyújtott 136 hosszos teljesítményt messze túlhaladva 159 hosszt úszva sem tudtunk megkapaszkodni a negyedik helyen, erről két hosszal, azaz 66 méterrel lemaradva lettünk végül ötödikek (a hatodik helyezettet 387 hosszal, 12.900 méterrel előztük meg - többel, mint amennyivel kikaptunk a győztestől).
Amit ennél fontosabbnak tartok, az az, hogy túlszárnyaltuk a 100 km-t, összesen 3.002 hosszt úsztunk. Ez engem eléggé meglepett, mivel a 8. óra után a száz km-hez szükséges átlagtól 10, a 16. óra után pedig már 36 hosszal voltunk lemaradva, így teljesen esélytelennek gondoltam az álomhatár elérését. Annál nagyobb öröm volt a végén az eredményjelzőn meglátni, hogy a hosszaink száma 3-assal kezdődik!
A standard beosztásban szereplő öt alkalommal összesen 132 hosszt úsztam (ekkor a hármasunk 1:20 és 1:25 közötti százakat úszott), a záró 25 percemben - a hajrában - pedig még 22-t (1:04-1:05-ös 100 méterek), így a végén 154-el zártam, ez 5.133 m. Mivel a rajtfejes a rácsról kb. 1 mp előnyt jelentett, ezzel az egész napra vetítve 4-5 hosszal többet teljesítettem, mint amire vízből indulva képes lettem volna.
Ami az időket illeti: folyamatosan mérésben voltam, minden hosszomat lemértem (sokszor még az éppen velem úszó csapattagok hosszait is).
Szerencsére volt tavalyi emlékem is arról, akkor mire voltam képes, legalábbis néhány mért hossz alapján: 21.50 körül volt a csúcs, de jellemzően 22-23-as időket tartottam folyamatosan.
Idén mindössze 8 hosszom csúszott ki a 22 mp-ből, a 20 és a 21 mp-esek körülbelül azonos arányban voltak (a legjobb mért időm 20.08 volt). Az első három etapban inkább a 21-esek domináltak, de vasárnapra valahogy feléledtem... Az egyórás hajnali etap első felében igen gyakoriak voltak a 21 mp-en belüli idők, a délelőtti fél órában pedig volt olyan 10 hossz is zsinórban, amelyben csak ilyeneket úsztam. Az utolsó huszonöt percben a két fiatal úszónkkal annyira széthajtottuk egymást, hogy szinte minden 20-as hossz után törvényszerűen következett egy 21-es annak ellenére is, hogy ott már szó sem volt erőbeosztásról, mentem, mint aki után lőnek...
Főleg a felkészülésem és az előzmények tükrében nagyon elégedett vagyok azzal, amire képes voltam a vízben, ez sokkal több volt, mint amire számítottam magamtól. Vállalhattam volna még egy-két fél órát pluszban olyan csapattársak helyett, akik nem tudtak végig ott lenni és néhány alkalommal pótolni kellett őket, de a korábbi versenyektől eltérően már előre eldöntöttem, hogy nem vállalok be többet, mint ami az eredeti beosztásban szerepelt, mert jelenleg kevésbé vagyok tisztában a kondimmal, mint ahogy általában lenni szoktam.
Az etapok közötti időt nagy sétákkal, beszélgetésekkel, pihenéssel és az éppen úszó csapattársakat figyelve töltöttem el. Igazán feledhetetlen hétvége volt, csodálatos emlékként őrzöm meg magamban, mind a vízben, mind a szárazon töltött időre tekintettel.
